A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) közzétette véleményét a Befektetés a jövőbe – Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 című tervezetről.
Hiányzik a start-up és spin-off cégeket segítő magvető tőke, a technológia-transzfert ösztönző mechanizmusok nem kellően hatékonyak, kevés a piacvezérelt kutatás-fejlesztés Magyarországon – néhány megállapítás a nemzeti k+f+i stratégia tervezetéből, amely a MISZ szerint korrekten mutatja be a k+f+i lehangoló magyarországi helyzetét. Mindennek megrázó képével a szövetség az elmúlt 20 évben kitartó következetességgel szembesítette a mindenkori kormányzatot, ugyanakkor eddig még csak szerény mértékű pozitív változást sikerült generálni az ismert problémák szorításában – olvasható a dokumentumban.
A szövetség véleményezésében megjegyzi: ez az innovációs stratégia sem tudott megszabadulni az előző stratégiák fogyatékosságaitól, miszerint (helyes) távlati célokat tűz ki úgy, hogy azok a közeljövőben nehezen számon kérhetők, adatokat fogalmaz meg ahelyett, hogy éves növekedési rátákat adna meg az adott cél elérése érdekében.
Az Innovációs Szövetség szerint hiányzik a stratégia erőforrásainak számszerűsítése, azaz nem látni az anyagban azt, hogy az egyes célokra mekkora erőforrások, és mikor, fognak rendelkezésre állni. Márpedig ezen adatok, becslések nélkül nem látszik a célok realitása.
Bármilyen célkitűzés csak az innováció humán erőforrásának jelentős megerősítésével érhető el. A humán erőforrás mennyiségének és minőségének megfelelően kell tervezni, illetve lehet csak növelni az innovációra fordítható erőforrásokat.
Egy nemzetgazdaság innovációs stratégiája egyrészt kiterjed azokra a k+f+i területen aktív cégekre, intézményekre, szervezetekre, amelyek részesei az új megoldások kidolgozásának, elterjesztésének és új termékek piacra vitelének, másrészt mindazokra a tevékenységekre, intézkedésekre, amelyek a népesség legszélesebb körére hatnak, és amelyek az innovációs gondolkodást kívánják megjeleníteni, elősegíteni a gazdaság és a társadalom legkülönbözőbb területein. A MISZ álláspontja szerint ebből a szempontból a tervezet egyoldalú, a második elem teljes egészében hiányzik a dokumentumból.
Kifogásolja az innovációs szövetség azt is, hogy míg a stratégia középpontjában a vállalkozások állnak, elsősorban mégsem a vállalkozások fejlesztésével foglalkozik a tervezet. A magyarországi átlagos vállalkozásokkal szemben a nagy kutatóhelyek, multinacionális cégeket helyezi előtérbe a stratégia.
A MISZ számos javítási javaslata között szerepel, hogy a stratégiában fogalmazzák meg az állam szerepét, amely a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia sikere szempontjából meghatározó – például az oktatás és képzés (beleértve a középfokú és szakképzést, illetve a felsőfokú képzést), a természettudományos ismeretek és a kutatói életpályamodell vonzóbbá tételében, valamint például az alapkutatások és a korai szakaszok, magas kockázatú fejlesztések finanszírozásában.
A szakmai szövetség álláspontja szerint a stratégia az „innovációt” is hibásan definiálja, vagyis az új termék és új eljárás bevezetése mellett megfeledkezik a marketing és a szervezeti módszer bevezetéséről, amely az egész tervezetet áthatja. Egy innovációs stratégiának az innováció minden aspektusával kell foglalkoznia – jegyezték meg a MISZ-nél. Mindemellett a nemzeti stratégia teljes egészében megfeledkezik az innováció-hiányos területekről – kistérségekről, járásokról, városokról.
Az Áttekintő helyzetértékelés fejezet a legújabb nemzetközi, elsősorban EU-s összehasonlító elemzések felhasználásával sokoldalúan mutatja be a hazai k+f+i helyzetét, teljesítményét. A közölt táblázatok, diagramok alapján tökéletesen látható, hogy a környező országokhoz képest is alacsony a szektor támogatási aránya Magyarországon.
A MISZ hiányolja ugyanakkor a k+f+i állami, költségvetési részének értékelését, fontos rámutatni ugyanakkor a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap jelentőségére az innováció finanszírozásában, de hangsúlyozni kell a kapcsolódó problémákat is, amelyek lehetetlenné tették, hogy az alap eredeti céljainak megfelelően alapszerűen működjön, a költségvetési elkötelezettség évenkénti változtatására, csökkentésére, majd megszüntetésére, amely az állami szerepvállalás bizonytalanságát, majd végül az állam kivonulását jelentette a k+f+i finanszírozásából.
Ezzel szemben ki kell emelni az innovációs járulék szerepét, mert ez ösztönzést adott a vállalati innovációnak, ugyanakkor a közfinanszírozású kutatóhelyektől megrendelt kutatás-fejlesztéssel, hajtóerőt jelentett az egyetemi/kutató intézeti-vállalati együttműködésben is.
Fontos lenne a problémák között kiemelni a különböző, k+f-fel kapcsolatos problémák összehangolatlanságát, így különösen a jelentős európai uniós forrásokkal bíró kohéziós politika és a hazai eszközrendszerre támaszkodó k+f+i politika összehangoltságának hiányát.
A MISZ szerint a stratégia helyzetértékeléséből teljes egészében kimaradt a régiók innovációs helyzetének bemutatása, amely nagyon fontos lenne, ugyanis a kívánatos k+f+i stratégia nem feledkezhet meg a régiók innovációs alapú fejlesztéséről sem, különösen azért nem, mert az EU 2020-ig előirányzott kohéziós politikája az intelligens specializációt helyezi a innovációs stratégiák középpontjába. Az intelligens specializáció azt jelenti, hogy azonosítani kell az ország és régiói egyedi jellemzőit és értékeit, rá kell mutatni az egyes régiók versenyelőnyeire, a regionális szereplőket és erőforrásokat pedig fel kell sorakoztatni egy, a kiválóságra épülő jövőkép mögé.
A stratégia átfogó jövőképről szóló fejezetének kulcsmondata kizárólag a magyar gazdaság versenyképességének növekedéséhez, valamint fenntartható tudásgazdasággá alakításához hozzájárulást tűzi ki célul, de nem fogalmazza meg viszonyát az EU 2020-as célkitűzéséhez, ami az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tűzi ki célul. A jövőképet ezzel összhangban kellene átfogalmazni és erre alapozva meghatározni a k+f+i stratégia átfogó céljait.
A stratégia célkitűzése szerint Magyarország az időszak végére 1,2-ről 1,8 százalékra növeli a GDP arányos k+f+i támogatások mértékét, ugyanakkor az EU 1,9-ről 3 százalékra növelné. Ez Magyarországon 50 százalékos növekedést jelentene, az EU-ban viszont 58 százalékot. Az innovációs szövetség szerint így tovább nő az elmaradásunk a területre fordítható abszolút összeg szerint és a növelés arányai szerint is – vagyis e logika mentés nincs felzárkózás.
Innovációt nem lehet úgy megvalósítani, hogy egyből a világ elitbe tartozunk. Az innováció vállalkozásokra épül, a vevői igényeket kell kielégíteniük. Tehát ameddig a vállalkozások, a vevői igények kielégítése nem erősödik fel, és nem arra épül az innováció szervezése, addig nem lehet azt megfogalmazni, hogy a világ elitbe tartozó kutatóműhelyeket hozunk létre. (Részlet a Magyar Innovációs Szövetség véleményéből.)
A stratégiában leírt célszámokkal (30 nagyobb kutatási és technológiai fejlesztési műhely, 30 globális nagyvállalati k+f központ…stb.) nem lehet mit kezdeni és nem is biztos, hogyha ezeket a célszámokat elérjük, akkor az innováció mérőszámai helyre fognak billenni – fogalmazott a MISZ. A szövetség szerint más típusú mérőszámokat kell adni a stratégiában.
Forrás: Innoportal.hu