Az Egyesült Államokban egyetemi keretek között diákok végeznek el számos olyan, jogi környezetben zajló feladatot, amelyre egy induló innovatív vállalkozásnak szüksége lehet. Mint azt az Innoportal.hu-nak adott interjúban Antos László, a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) ügyvezető igazgatója elmondta, hazánkban is megalakulhat az első ilyen egyetemei “jogklinika” szolgáltatás. Antos László a közelmúltban az Egyesült Államokban járt szakmai tanulmányúton.
– Nemrégiben érkezett haza egy háromhetes amerikai tanulmányútról. Milyen tapasztalatokat szerzett a tengerentúli innovációs stratégiáról?
– Bár régebben is többször jártam az USA-ban, azt viszont csak a mostani út során ismertem fel, hogy valójában nem egy országról, hanem 50 állam szövetségéről van szó. Egy alkotmányjoggal foglalkozó szakembertől hallottam most, hogy egy átlagember életét befolyásoló törvények 87 százalékát állami szinten hozzák meg, és csupán a fennmaradó 13 százalékot szövetségi szinten. A mostani úton elsősorban iparjogvédelmi témákat tanulmányoztunk, amelyek három fő területre oszthatók: a szabadalmi jog, a szerzői jog és a védjegyszabályozás. Az Egyesült Államokban 2011-ben alkották meg és fogadták el az első szövetségi szintű innovációs stratégiát. Idén már frissítették is ezt a stratégiát, és a választási eredmények ismeretében tudhatjuk, hogy az Obama-adminisztrációnak lesz ideje megvalósítani is azt. Az amerikai rendszer egyébként rendkívüli mértékben a végrehajtásra, a megvalósításra helyezi a hangsúlyt. Magyarországon kockázatot jelenthet, hogy a mostani tervezet alapján leghamarabb jövő év elején lehet elfogadott kész stratégia, és hamar ott találhatjuk magunkat, hogy már csak egy év van hátra a választási kampányból.
– De legalább lesz mit végrehajtani. Az elmúlt években a szakma rendre az egységes nemzeti stratégia megalkotását sürgette.
– Egy másik oldala a kérdésnek, hogy ha rendelkezésre állnak európai uniós k+f+i források Magyarország számára is, akkor ezek lehívásához természetesen szükség van a nemzeti innovációs stratégiára.
– Tavaly pedig már nőtt a GDP-arányos k+f célú ráfordítás Magyarországon.
– Ebben pedig természetesen már benne vannak az uniós források is. Ugyanakkor csak a vállalati k+f költések nőttek, az állami ráfordítások stagnáltak. De ez csupán a kutatás-fejlesztésre költött pénzekre vonatkozik, vagyis az innovációs folyamatnak csak egy töredékére. Hol vannak még az üzleti tervek, a piaci bevezetés, a szabadalmaztatások, engedélyeztetések?
– Milyen különbséget lát az innovatív magyar, illetve az amerikai mikro- és kisvállalkozók érvényesülési képessége terén?
– Az Egyesült Államokban láttunk jó néhány olyan kezdeményezést, amely ezt a vállalkozói réteget hivatott segíteni az innovációs folyamatban. Portland-ben meglátogattunk egy olyan magánalapítványt, amelynek szolgáltatásait jobbára magánszemélyek, mikrovállalkozások vették igénybe, olykor néhány ezer dolláros támogatást is kaptak a projektek beindításához. Ezeknek a vállalkozóknak a sikerességi rátája egy százalék volt, amely teljes átlagosnak mondható. A Washington Universityn, St. Louis-ban ennél egy sokkal érdekesebb kezdeményezéssel találkoztunk: ugyancsak privát és alapítványi kezdeményezésre indult, de ma már az egyetem tartja fenn egy “jogi klinika” nevű, a kisvállalkozások számára egyébként ingyenes szolgáltatást. Ennek keretében egyetemi hallgatók – egy professzor felügyelete mellett – iparjog-védelemi tanácsokat adnak vállalkozásoknak. Ha például valaki egy védjegyet szeretne bejegyeztetni, akkor a hallgatók elvégzik a szükséges kutatást arról, hogy a kívánt védjegy regisztrálható-e. Egy induló kis cég számára ez nagyon segítséget jelent, a diákok szeretik a feladatot, mert cégekkel ismerkedhetnek meg, sokan közülük állást is kaptak egy-egy cégnél, az egyetem pedig kreditpontokat adott nekik az elvégzett munka eredménye után. Később azt is kimutatták az egyetemen, hogy a jogi karra felvételizők közül sokan a “jogi klinika” szolgáltatás miatt választották a Washington Universityt.
– Ön lát esélyt arra, hogy egy hasonló szolgáltatás Magyarországon is elinduljon?
– Olyannyira igen, hogy már fel is vettem a kapcsolatot az ELTE oktatási dékán-helyettesével, várom a visszajelzésüket. Hiszem azt, hogy egy ilyen szolgáltatás teljes mértékben adaptálható a hazai viszonyokra, bármelyik egyetemen – akár Szegeden vagy Debrecenben. A beindításhoz nem kellenek komoly erőforrások, mert a diákok – a megfelelő szakmai felügyelet mellett – a kapcsolatokért, a kreditpontokért hajlandók biztosítani a szolgáltatást.
– Javulnak ezzel az innovatív ötletekhez, fejlesztésekhez kapcsolódó cégalapítás lehetőségei is?
– Jártunk olyan egyetemeken, ahol szóba kerültek a cégalapítások is – elsősorban az egyetem k+f eredményeire épülő spin-off vállalkozások indulása. A k+f eredmények licenszbe adása mellett vannak alakuló egyetemi vállalkozások is, St Louis-ban évente nagyjából öt-hét ilyen cég alakul, ez pedig lényegében megfelel az országos átlagnak. Magyarországgal nehéz ezt a helyzetet összehasonlítani, mert az Egyesült Államokban az 1980-as évek óta működik ez a rendszer. Hazánkban csak 2004 után alakulhattak legálisan spin-off cégek egyetemeken, hiszen a k+f eredmények ekkor lettek az egyetemeké. Különböző konstrukciók léteznek: például az egyetem le is mondhat a professzor javára a hasznosítás jogáról. A licensz-szerződés is lehetőség persze: az egyetemek nem céget alapítanak, hanem egy az egyben átadják a know-howt egy külső cégnek. Az USA-ban az országos átlag szerint a k+f büdzsé egy százalékának erejéig tudnak licenszelni. Magyarország ennek a tizedéről, századáról beszélünk – volt ugyanakkor olyan év, amikor a Szegedi Tudományegyetem hozta az egy százalékot. Az egyetemi technológia-transzfer esetében egyébként a szellemi tulajdonjogokat általában a felek “harmadolják”: egyharmad illeti meg a kart, ahol a kutatási eredmény született, egyharmad a professzoré vagy kutatócsoporté, akik a kutatást végezték, illetve egyharmad azé az irodáé, mely mindezt menedzseli, ez utóbbi fél egyébként nem profitra törekszik, hanem a hasznot a karra vagy az egyetemre igyekszik visszajuttatni.
– Az USA-ból mostanában számos szabadalmi kérdésről hallani, elég csak az Apple és konkurensei (Samsung, HTC) peres ügyeire gondolni.
– A tengerentúlon mostanában nagyon ismert terminus lett a non-practicing entity, vagyis az olyan “nem gyakorló” cég, amely ugyan rendelkezik bizonyos szellemi tulajdonjogokkal, de azt nem tudja hasznosítani – vagy azért, mert erre nincs pénzük, vagy azért, mert kezd tönkremenni a cég. A “nem gyakorló” cég persze lehet állami tulajdonban is. Az ilyen vállalkozás veszélyes fegyverként használhatja a portfólióját, ha olyan céggel találkozik, amely nagyon hasonló szabadalommal dolgozik. Talán meglepő, de az IBM vagy éppen a Kodak is “non-practicing entity”-nek minősül: számtalan szabadalmuk van egy olyan üzletágban, amelyet már biztosan nem fognak fejleszteni, persze tudást, értéket a szemétbe sem fognak kidobni. Létezik emellett az a gyakorlat is, hogy bizonyos tőkés csoportok szabadalmak felvásárlásába fektetnek pénzt, kimondottan azzal a céllal, hogy megtámadjanak másokat. Egyébként az ilyen típusú perek 37 százalékában a non-practicing entity javára hirdetnek ítéletet.
– Jogi szempontból hogyan látja az amerikai helyzetet a hazai szabályozás fényében?
– Magyarországon nagyon jó és erős a szabadalmi jogi szabályozás. Az amerikai szabadalmi törvény egyébként a nemzetközi gyakorlat mögött jár. Az USA-ban persze ezt felismerték, és szabadalmi törvényüket, több mint ötven év után, jelentősen módosították tavaly, a változások fokozatosan lépnek életbe. Jövő tavasszal lép például életbe az az Európában általános szabályozás, hogy az első bejelentőt (first-to-file) illeti meg a szabadalom. Az Egyesült Államokban az elmúlt mintegy kétszáz évben ugyanis a “first-to-invent” rendszer működött, vagyis a szabadalom azt illette meg, aki elsőként találta fel a szóban forgó eszközt.
A Meet the scientist (Találkozz a tudóssal) a Magyar Innovációs Szövetség, a Fulbright Bizottságnak és az Egyesült Államok magyarországi nagykövetségének a projektje volt. A program keretében a Fulbright-ösztöndíj nyerteseit az elmúlt két évben számos magyarországi középiskolába vitték el, ahol a tapasztalataikról szóló előadások mellett sokszor izgalmas kísérleteket is bemutattak a diákoknak. A program sikere nyomán Antos László idén nyáron meghívást kapott az International Visitor Leadership Programba, amelynek keretében 17 ország 19 képviselője vehetett részt a háromhetes úton az Egyesült Államokban. A programban olyan intézményeket és vállalatokat látogattak meg a résztvevők, mint a washingtoni American Unversity, az amerikai külügyi tárca Szellemi Tulajdon Végrehajtó Hivatala, az USA Szabadalmi és Védjegy Hivatala (USPTO), a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a New York-i Nemzetközi Védjegy Egyesült, a Szellemi Tulajdon Világszervezete, a St. Louis University, a Washington University, az Nike, a Microsoft, illetve az FBI.
Forrás: Innoportal.hu
Szerző: Novák Csaba