Taroltak az ELTE kutatói a Lendület programban

Lendület program ELTE kutatók + Lovász László (fotó: ELTE)

Az MTA Lendület programjának idei tizenegy nyertes közül három az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatója, így Markó Alexandra fonetikus, Szöllősi Gergely János biofizikus és Werner Norbert asztrofizikus az ELTE-n alapíthat önálló kutatócsoportot. Az elmúlt öt esztendőben összesen 53 Lendület-kutatócsoport alakult felsőoktatási intézményekben, a legtöbb egyetemi csoport pedig az ELTE-n működik.

A 2009-ben indult kutatásfinanszírozási program célja a külföldön dolgozó tehetséges kutatók hazahívása, illetve a magyarországi kutatóhelyeken tudományos munkát végző tehetségek itthon tartása mellett a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózata nemzetközi versenyképességének erősítése. Az idei nyertesek közül öten az MTA valamelyik kutatóközpontjában vagy -intézetében, hatan pedig egyetemeken alakíthatnak önálló kutatócsoportot akadémiai támogatással – a legtöbben az ELTE-n. A 11 nyertes kutatásait az Akadémia öt esztendőn keresztül évente összesen mintegy négyszázmillió forinttal támogatja.

A 2009 óta futó programban a most alakulókkal együtt összesen tizennégy Lendület-csoport működik majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Derényi Imre, Kovács Mihály és Ősi Attila 2011-ben, Frei Zsolt, Józsi Mihály, Katz Sándor és Novák Zoltán 2012-ben, Dosztányi Zsuzsanna és Kiss Farkas Gábor 2014-ben, Pásztor Gabriella és Szilágyi Róbert kutatócsoportja 2015-ben kapott támogatást.

Az ELTE 2016-ban induló Lendület-csoportjainak vezetői:
Markó Alexandra fonetikus, ELTE Bölcsészettudományi Kar (Lendület I.)

A folyamatos beszéd természetes jelensége a koartikuláció, azaz az egymást követő beszédhangok kiejtéséből adódóan a beszédszervek mozdulatainak időbeli átfedése. A nyelv olyan szerv, amely önmagában többféle artikulációs mozdulatra képes, ezért az artikulációban megkülönböztetjük pl. a nyelvhegy, a nyelvperem, a nyelvhát szerepét. A nyelv egyes részeinek mozdulatai egymással is átfedhetnek időben, és más beszédszervek (például az ajkak, az állkapocs, a hangszalagok) mozdulataival, működésével is. A lingvális koartikuláció, azaz a nyelv koartikulációs működése tehát több szempontból vizsgálható. A tervezett kutatássorozat fő célja az egyes kiejtett beszédhangok kapcsolatában érvényesülő koartikulációs hatások elemzése a magyar beszédben. Ehhez olyan műszereket használnának, amelyek megfelelnek a korszerű kívánalmaknak: elektromágneses artikulográfot, ultrahangot és elektroglottográfot. A vizsgálatok elvégzéséhez megfelelő laboratórium létrehozása és felszerelése szükséges.

Szöllősi Gergely János biofizikus, ELTE Természettudományi Kar (Lendület I.)

Mára több mint ezer organizmus és több tucat szövet rákos daganatának genomszekvenciája ismert. A bennük rejlő információ feltárása és hasznosítása a biológia egyik legizgalmasabb kihívása az evolúciós múlt megértése és a rákkezelés jövője szempontjából egyaránt. Az utóbbi évtizedekben a molekuláris evolúció tudománya drámai fejlődésen ment át: negyven éve pár tucat rövid RNS-szekvencia segítségével fényt derített az élet három doménjére, az utóbbi néhány évben pedig teljes genomszekvenciákra támaszkodva bebizonyította, hogy a nem afrikai származású emberek DNS-ének egy-négy százaléka Neander-völgyi eredetű, továbbá fényt derített a tumorok rendkívüli heterogenitására is. A molekuláris evolúció kutatása sokak szerint fénykorát éli. Ahhoz, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, az adatgyűjtésen túllépve a rendelkezésre álló adatokat értelmezni képes módszereket kell kidolgoznia. Szöllősi célja ilyen, különböző időskálákon zajló, a fajok több százmillió éves diverzifikációjától az évtizedekben mérhető tumorkialakulásig terjedő evolúciós folyamatokat koherensen kezelő, teljes genomszekvenciákat értelmező modellek fejlesztése.

Werner Norbert asztrofizikus, ELTE Természettudományi Kar (Lendület II.)

A kutatócsoport nagy felbontású röntgenspektrumokat és egyéb megfigyelési adatokat használ majd a galaxisok közötti teret kitöltő gáz tulajdonságainak vizsgálatára. Ennek feltárása kulcsszerepet játszik annak megértésében, miképpen válhatott a látható világegyetem olyanná, amilyennek ma tűnik fel előttünk. A projekt kutatói tanulmányozni fogják, hogyan fejlődnek a galaxisok és velük együtt a bennük elhelyezkedő szupermasszív fekete lyukak. Kutatásaik nyomán mélyebben megérthetjük, hogy miképpen formálódtak távoli csillagkohókban, és szóródtak szét szerte a világegyetemben a bennünket is alkotó kémiai elemek. Werner a Stanford Universityről érkezik az ELTE-re.

Leave a Comment