Nemrégen jelentős sajtókampányba kezdtek azok, akik az energetikában is a zöld megoldásokra helyezik a hangsúlyt. Céljuk egy Európában eddig kevéssé ismert növény, a smaragdfa megismertetése volt. Magyarországon ennek a rendkívül sokoldalú és jól termeszthető növénynek az egyik fő szószólója a Sunwo Zrt. Legújabb projektjükben a zöld energiatermelés és a klímavédelem összekapcsolását jelentő kínai császárfa érdekes fajhibridjét igyekeznek a nagyközönséggel megismertetni. A cég akcióiról és a zöld energetika jövőjéről Steier József vezérigazgató nyilatkozott az Innoportal.hu-nak.
– Hogy áll Magyarország az ilyen és ehhez hasonló alternatív energiahordozók használata terén?
– Szerencsés helyzetben vagyok, mert még a KEG vezérigazgatójaként választottak meg az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) esztergomi szervezetének élére. Hagyományosan ez szervezi a főenergetikusi és innovációs fórumokat. Idén már a 19. fórumot tartottuk meg, és – hagyományainkhoz híven – a megújuló energiák, a „zöld jövő” legérdekesebb kérdései kerültek napirendre. Magyarország a megújuló energiákkal, a forrásoldal terén alapvetően jól áll. A baj a hasznosítással, és a kapcsolódó lobbiérdekek rendezetlenségével van. Szomszédainktól is tanulhatnánk, ahol szépen össze tudják rendezni a szél, a geotermia, a vízenergia és a biomassza áldásos tulajdonságait. Ezáltal gazdaságuk általános hatékonysága az egyik oldalon növekszik, a másik oldalon az energiafüggőség és -kitettség meredeken csökken. Ausztriában számtalan példát találhatunk a kis szövetkezeti formában működő biogázüzemekre, faapríték-hasznosítókra, vagy éppen a helyben préselt üzemanyaggal működő traktorokra. Ezek olyan hatékonyságnövelő eszközök, és egyben a foglalkoztatást is növelik, amelyet a magyar gazdaságnak már régen be kellett volna vezetnie. Vannak olyan dolgok, amelyeket nemzetgazdasági szempontból nem lehet felülírni, nem lehet lobbiérdekek miatt vitatni. Egy tökéletes energia-portfóliónak része kell, hogy legyen egy átgondolt, megújuló energia-stratégia. Ezt az Exxonnak, a világ legnagyobb energia konszernjének a hosszútávú prognózisa világosan megerősíti. Eszerint a szén és az atomenergia mellett, a megújuló forrásokon belül a biomassza az, ami a fenntarthatóság záloga. Aránya pedig 2030 és 2050 között akár az 50 százalékot is elérheti az összes energiahordozón belül. Ezt nem nehéz megérteni akkor, ha tudjuk, hogy ma már vannak olyan fafajták, amelyek különösen nagy hozammal, degradált szikes vagy sivatagi területeken használhatók. Ha tudjuk, hogy vannak olyan ültetvények, ahol úgynevezett szimbiotikus (társas) növénytermesztés folyhat. Így tehát nem az élelmiszernövények rovására, és nem a szántóföld kizsigerelésével, hanem a haszontalan területek többcélú hasznosításával óriási népgazdasági többletre teszünk szert.
– A hasznosításnak milyen gyakorlati példái vannak hazánkban?
– Magyarországon a Sunwo Zrt. közreműködésével, a zsanai polgármester gesztorálásában most készült el egy egyhektáros mintaültetvény a smaragdfával. Ez a világ egyik leggyorsabban növő fajhibridje. Nyolcévenként tarvágással olyan tömegű biomasszát ad, akár rönkfaként, akár égetőművek fűtőanyagaként, hogy egészen új lehetőséget biztosít az olyan homokhátságnak, amelynek a szikes területeivel eddig nem nagyon tudtunk mit kezdeni. A zöld jövőnek ez egy komoly eszköze. Kezdeményeztük, hogy a homokhátsági önkormányzatok fogjanak össze, jöjjön létre a homokhátsági önkormányzatok egyesülete, amely a mintegy 1,2 millió hektáros területpotenciált a lehető legnagyobb arányban termőre fogja fordítani, közel egymillió embernek biztosítva ezáltal munkát. Ehhez a programhoz kellemes meglepetésünkre csatlakozott Szabadka polgármesteri hivatala is, hiszen a homokhátság átnyúlik a Vajdaságba is. Így olyan, a határon átnyúló nemzetközi együttműködés alakulhat ki, amely Európában egy zöld szigetet hozhat létre. Amikor Amazóniáról beszélünk, azt szoktuk mondani, hogy az a „Föld tüdeje”, amelynek lebenyeit pusztítják. Ha most összefogunk, akkor a homokhátság és egyéb, autóutak, vasutak melletti degradált területeken olyan zöld területeket tudunk Európa rendelkezésére bocsájtani, olyan oxigén tömegtermeléssel, amelyre egy különleges egészségturizmus is csatlakozhat. Ez nemcsak jó példa lehet Európa számára, hanem olyan befektetés, amelynek a bevételek miatt jelentős forinterősödés is lehet az eredménye.
– A Duna-Tisza közének homokhátságát tehát lehetne ily módon meliorálni talajtani szempontból. De hogyha maradunk a külföldi példáknál, ott van az észak-afrikai régió, különösképpen is a Szahara. Ez nagy kihívás, hiszen ennek a régiónak minimális a biomassza tartalma. Ott vajon beválnának az imént ismertetett módszerek?
– Számomra nagyon érzékeny területet feszeget. Közel 10 éve foglalkozom a „Zöld Szahara” projekttel. E tárgyban már írtam angolul, franciául és magyarul is sokszor. A lényegét tekintve elmondható, hogy a Szahara 9 millió négyzetkilométernyi felülete egy olyan fafajtával, amely a trópusi környezetet is jól viseli, és adott esetben sós tengeri vízzel is öntözhető, fantasztikus távlatokat biztosíthat az emberiségnek. Természetesen nem gondolom, hogy csak egy fafajta az, ami megoldást hozhat. A sivatagban korábban már próbálkoztak a Nagy Zöld Fallal is. A németek műszaki irányból közelítve a Desertek projekt keretében napelemek és szélerőművek telepítésével foglalkoznak Marokkó déli részén. Azt gondolom, hogy a műszaki megoldásokat és a biotechnológia eredményeit, valamint a fajhibrideket együttesen használva tudunk egy zöld növényfelülettel kialakított depressziót, vákuumot kreálni. Ez a technikai megoldásokkal (például olyan kétfunkciós szélkerékkel, amellyel a Sunwo dolgozik, vagy párásítással, esetleg a „Napkéménnyel”) megtámogatva lehetővé teszi, hogy egy közel 2200 km-es zöld csatornát vágjunk a Szaharában, amelyet a természet erejével építve már nem kell a homok eltemető munkájától óvnunk. Szemben azzal, ami a Zöld Fallal történt, ahol hiába vetettek szárazságtűrő növényeket, az állatok megették a hajtásokat, az emberek pedig eltüzelték a kiszáradó kórókat, itt csak nagy tömegű, természetbe simuló megoldások jöhetnek szóba. Úgy gondoljuk, hogy erre a Zöld Szahara projekt képes lesz. Líbiában, ahol nemrég zajlott le egy forradalmi váltás, a helyiekkel közös projekten gondolkodunk. Vizsgálatunk tárgya, hogy a „Nagy, Ember Alkotta Folyó” két hatalmas csövének az egyik ága, mely a Szahara közepéből hozta ki a forrásvizet Tripolinak és Benghazinak a tengerpartra, fordított irányba is működhetne, azaz tengervizet juttatnánk általa a sivatagba. Ezek segítségével oázisokat hoznánk létre, ahol kihasználva a smaragdfa előnyeit egy észak-déli korridort tudnánk kialakítani a sivatagban. Hasonló elgondolás Tunézia esetében is felmerült, ott az El-Djerid-shott mintegy 30 méterrel mélyebben van a Földközi-tenger szintjénél. Tehát egy természetes gravitáció mellett tudnánk egy éghajlatot befolyásoló projektet megvalósítani, amely komoly ökológiai pozitívumokat eredményez. Talán fokozatosan lassítaná is azt a felmelegedést, amelynek csak és kizárólag korlátozásokkal lehetséges volna elejét venni. Számos konferencián, világfórumon elmondtam azt a teóriámat, hogy progresszív klímaszabályozásra van szüksége a világnak. Ehhez kötődően alapítottam meg a Privát klímaszabályozó mozgalmat, amellyel arra kérek minden környezetszerető embert és háztartást, hogy legalább egy fa ültetésével vegyen részt ebben a programban. Ha összefogunk, akkor példát mutathatunk a világnak, hiszen Magyarországra nagyon ráférne az összefogás.
– Az emberiség történetében, az ókor hajnalán az észak-afrikai térség részben szavanna, részben rét és legelő formájában tárult az ember elé. Van-e arra esély, hogy ezzel a néhány sótűrő növénnyel vissza tudjuk állítani azt a nagy biodiverzitást, amely akkor jellemezte azt a tájat?
– Én egy kicsit bátrabban fogalmaznék. Nem csak szavannás részek és rétek voltak, hanem természetesen az őserdő határa is jóval északabbra volt. Azok a barlangrajzok, amelyeket én is láttam Közép-Afrikában, tulajdonképpen mutatják, hogy valamikor a Szahara nagyon komoly biodiverzitást hordozott, gazdag élővilága volt. Az a cél, hogy ezt ismét előidézzük. Az a fa, amelyet mi több tudományos intézettel együtt fejlesztünk, adaptálunk, nagyon sokcélú kihozatallal, azaz „externáliával”, többféle előnnyel rendelkezik. Ezen előnyök mindegyike jelentős bevételhordozó. Ezek összességében azt eredményezik, hogy a fa telepítésének környezetében többféle munkaalkalom, többcélú vállalkozási struktúra bontakozhat ki. Afrikának erre van szüksége. Azzal, hogy a köztes növény termelésbe bevihetek olyan élelmiszernövényeket, mint az Afrikában nagyon fontos köles, vagy a földimogyoró, olyan tápanyagbázisra tehetünk szert, hogy reményeink szerint egyszer, és mindenkorra elfelejthető lesz az éhínség súlyosbította szerencsétlen helyzet, hogy a föld egyik legnagyobb felületű, és összességében energiahordozókban, zöldfelületben gazdag területe képtelen önmagát ellátni. Hiszek abban, hogy néhány évtizedes komoly munkával, nem utolsó sorban nemzetközi összefogással a Zöld Szahara projekt, illetve a hozzá kapcsolódó biotechnológiák képesek lesznek nemcsak az afrikai emberek szükségleteit teljesen kielégíteni, hanem különleges űrtechnológia segítségével (például energia teleszkópokkal) lehetőség lesz arra, hogy azt a hatalmas mennyiségű szoláris energiát, amit ma kihasználatlanul vesz föl a Szahara, befogjuk és transzferáljuk. Ezután vagy közvetlenül villamosenergia formájában, vagy biomasszaként, illetve a biomasszából nyert „jövő üzemanyagaként” (Oláh György, Nobel-díjasunk álma) metanol formájában szolgáltassuk az emberiségnek. Ez hozzásegít minket ahhoz, hogy az egyre növekvő számú népesség békében tudjon élni a bolygónkon, és ne háborúkkal kelljen rendeznie azt a fajta terület- és forrásigényt, ami igencsak korlátos.
A távol-keletről származó smaragdfát a rossz – degradált, homokos, vagy szikes – talajokon történő telepíthetősége melletti gyors növekedése, magas fűtőértéke, kiváló minősége – esetenként tölcsérszerű gyönyörű virága – miatt ültetik világszerte. Az elterjedésnek óriási lendületet adott az új fajhibrid zöldenergia ipari és karbonkredit célokra történő – kifejlesztése. A fa 7-8 éves korára gyakorlatilag már tarvágható, és ekkorra kb. 0,6-1 m3 faanyagot ad egy törzs. A fa anyaga kiváló minőségű, könnyű, csomómentes, világos színű, vízálló, ami ideálissá teszi bútoripari, épület-faipari felhasználásokra, ezen kívül a hordó készítéstől a hajóépítésen át számos faipari célra. Könnyű telepíthetősége, illetve gyors növekedése miatt jól használható mezőgazdasági védősávok kialakítására is. Energetikai szempontból nagyon fontos megemlíteni, hogy 1 kg száraz faanyag kb. 4500 kcal (18830 kJ) fűtőértéket képvisel, ami a minőségi szénfajtákkal összevetve is igen magas érték, a többi faanyaggal való összehasonlításban pedig (nyárfa 1700 kcal, keményfa 2600 kcal) egyértelműen előkelő helyet foglal el. Kiváló tüzelőanyaggá teszi a hamu 1100 ºC-os olvadási hőmérséklete továbbá az égetése során kibocsátott csekély káros anyag mennyiség. A nagy energiatartalom miatt tehát a smaragdfa ideális szilárd tüzelőanyag (pellet), illetve ideális alapanyag a bioetanol ipar számára is, ahol szacharifikációval készíthető belőle bio-etanol. A smaragdfa szinte minden típusú talajon megél, még homokos, szerves anyagban szegény, nehézfémekkel fertőzött, hamuval kevert talajon is. Egy hektár ültetvény évente 48 t port, szennyeződést köt meg, erős gyökérzete megakadályozza a talajeróziót, továbbá enyhíti a hőmérsékleti ingadozásokat, és javítja a levegő áramlását és páratartalmát. Levele szív alakú, sötétzöld, átmérője akár 70 cm is lehet, ami egy hét éves fa esetén mintegy 60 kg-nyi levéltömeget is jelenthet évente, így ideálissá téve azt zöldtrágya és takarmányozási célokra is. Magas protein (9,5%) és nitrogéntartalma (15%) új dimenziókat nyithat az állattartásban és a biotrágya alapú talajjavításban. A környezet- ill. klímavédelmi szempontokat figyelembe véve elmondható, hogy a roppant gyors növekedésű Smaragdfa levelei a C4 típusú fotoszintézisnek köszönhetően hatalmas mennyiségű széndioxidot nyelnek el, a növény „szinte” a levegőből építkezik, miközben levelei oxigént termelnek, szállóport kötnek meg, párologtatnak, s így temperálják a közvetlen környezetüket.
Forrás: Innoportal.hu
Szerző: Matykó Károly