A magyar tudományos közösség egyértelművé tette, hogy elutasítja a Kormánynak a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) érintő törvényjavaslatát. A tervezett intézményi és finanszírozási struktúra ellentétes a kutatásfinanszírozás európai elveivel, és veszélyezteti a tudományos szabadságot – mondta Lovász László (képünkön), az MTA elnöke a szerdai nemzetközi sajtótájékoztatón.
Az Akadémia elnöke szerint a javaslat elfogadásával nem javul Magyarország innovációs kapacitása, miközben a Kormány erősödő szerepvállalása a tudományos irányításban olyan riasztó példa lehet, amelyet más uniós tagállamok kormányai is követhetnek.
Napra pontosan egy éve érkezett meg a Magyar Tudományos Akadémiára az Innovációs és Technológiai Minisztérium e-mailje, amelyben a tudós társaság mindössze 54 percet kapott a róla szóló törvény módosításának véleményezésére.
Az elmúlt egy évben folyamatos erőfeszítéseket tettünk arra, hogy szakmai alapon vitassuk meg az MTA körül kialakult helyzetet az ITM-mel. Eközben az MTA több mint ötezer főt foglalkoztató kutatóhálózatában folyamatos és egyre növekvő mértékű volt az a bizonytalanság, amely miatt több élvonalbeli kutató távozott már az országból, sokan pedig távozásukat tervezik.
A végsőkig próbáltak tárgyalni, de erőfeszítéseik nem jártak sikerrel, az ITM benyújtotta a törvénytervezetet, amelyet a kormánypárti szavazatokkal elfogadott a Parlament.
A Kormány „új” kutatóhálózata
A Kormány terveinek gerince az „Eötvös Loránd Kutatási Hálózat” (ELKH) létrehozása, mely az Akadémiáról leválasztott kutatóintézetekből épülne fel. Az ELKH működtetéséért az Irányító Testület lenne felelős, melybe az ITM és az MTA egyenlő számban delegálna tagokat (6+6 főt), a testület elnökét pedig közösen jelölnék ki. A tagokat és az elnököt egyaránt a miniszterelnök nevezné ki. Az „új” kutatóhálózat működéséhez az Akadémia vagyontárgyait, központi adminisztrációjának egy részét, valamint nyertes pályázatait és ösztöndíjait használná fel. Az állami támogatás megmaradna, azonban az alapműködés (szakdolgozók, szerződéses kutatók stb.) költségének korábban az akadémiai törvényben biztosított garanciája megszűnne.
Erőltetett átalakítás valódi indoklás nélkül
Az MTA sikeresen működtette kutatóhálózatát, amit mi sem mutat jobban, mint az a tény, hogy eredmény / ráfordított erőforrás arányában Európa élvonalában szerepel. Mindemellett az Akadémia képes megfelelni a kor aktuális kihívásainak is, hiszen egy sor olyan stratégiai dokumentumot letett az asztalra, mely éppen a Kormány által elvárt innovációélénkítést szolgálja. Eközben a kormányzat semmiféle stratégiával nem állt elő, amely alátámasztaná az intézetek leválasztásának szükségességét. A gyakorta hangoztatott alacsony innovációs teljesítmény nem javítható azzal, ha egy sikeres alapkutatási hálózatot kormányzati ellenőrzés alá vonnak.
Miért maradjon a kutatóhálózat az Akadémiánál?
Ha ezt a kérdést mérlegeljük, mindenképpen meg kell említenünk a jól bejáratott magas szintű minőségbiztosítást, a kutatóintézetek és a tudós társaság közti fontos szinergiákat, valamint a nemzetközileg elismert „márkanevet”. Ugyanakkor a kutatóhálózat leválasztása az Akadémiáról igen összetett jogi helyzetet teremtene, elég csak a számos korábban megkötött szerződésre utalni.
Miért ne maradjon a kutatóhálózat az Akadémiánál?
A Kormány nem adott semmilyen észszerű indokot a leválasztásra. Az új rendszer felállítása mögött meghúzódó elképzeléseket mindmáig homály fedi, és annak sem látszanak jelei, hogy mi haszna lenne ebből a változásból a magyar tudománynak.
Erősebb kormányzati befolyás
Míg a változás indokai és a reménybeli előnyök nem igazán látszanak, a kormányzati befolyás növekedése nyilvánvaló. Az Irányító Testület 50%-ban kormánydelegáltakból állna, és minden döntéséhez elegendő lenne az egyszerű többség. A kutatóhálózat tagjainak részvételét semmi sem garantálja. A nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs célokat az innovációs és technológiai miniszter jelölné ki, döntésében pedig egy olyan Nemzeti Tudományos Tanács segítené, melynek minden tagját a miniszter hívná meg, és mindössze egyharmaduk érkezne a tudományos szférából. Végül, de nem utolsósorban, a kutatási, fejlesztési és innovációs feladatok finanszírozása a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalon (NKFIH) keresztül zajlana, mely az innovációs és technológiai miniszter irányítása alatt működik.
Nincs garancia az alapfinanszírozásra
A kormányzati befolyás növekedése mellett az új rendszer nem ad biztos alapokat a kutatáshoz. Az Akadémiáról szóló törvény jelenlegi részletes szövegével szemben az új törvényjavaslat nem tartalmazza a határozatlan és határozott idejű szerződéssel alkalmazott dolgozók egyedi garanciáit és az alapfinanszírozás egyéb biztosítékait. A kutatóhálózat működését egyre nagyobb arányban kormányzati prioritásoknak megfelelően kiírt projektekből kell finanszírozni. A hosszú távú kutatások, az előre nem sejthető, meglepő felfedezések kidolgozása (blue sky research) és a kormányzati prioritásoktól eltérő kutatási projektek lebonyolítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik majd.
Vitatható tárgyalási módszerek
Miközben az MTA próbált konstruktívan és szakmai alapon hozzáállni a vitához, ugyanez nem volt elmondható kormányzati partnereiről. A legelső barátságtalan lépést mindjárt a vita elején, 2018 júniusában tették, amikor mindössze 54 percet adtak a Magyar Tudományos Akadémiát érintő törvénymódosítás véleményezésére. Az Akadémia kutatási költségvetését még a nyáron áthelyezték az Innovációs és Technológiai Minisztérium rendelkezésébe, és a következő hónapokban a Kormány több kísérletet is tett, hogy törvényellenesen visszatartsa a költségvetés által biztosított állami támogatást. Később a Kormány figyelmen kívül hagyta az ITM-MTA tárgyaló bizottság konszenzusos döntéseit, és lesöpörte az asztalról a Közgyűlés javaslatát, mely a helyzetet úgy próbálta rendezni, hogy az Akadémián belül maradó kutatóhálózatban adott volna több érvényesülési lehetőséget a Kormány szándékának.
Konklúzió – egy rendszer, mely szembemegy a kutatói közösség akaratával és az európai alapelvekkel
A fent részletezett kormányzati terveket a magyar tudományos közösség egyértelműen és határozottan elutasította, és az egy éve húzódó bizonytalan helyzetben több kiváló kutató elhagyta az országot. Az Akadémia két alapvető küldetésének szétválasztása lehetetlenné teszi a meglévő szinergiák fenntartását. Az új intézményi és pénzügyi keretek szembemennek az európai kutatástámogatási elvekkel, és fenyegetik a kutatási szabadságot. A puszta névváltoztatás és a kormányzati befolyás erősödése nem növeli az ország innovációs kapacitását, ugyanakkor a Kormány fokozódó szerepvállalása a tudományos irányításban olyan riasztó példa lehet, amelyet más uniós tagállamok kormányai is követhetnek.
Újságírói kérdésre válaszolva az MTA elnöke a legfontosabb prioritásnak azt nevezte, hogy a továbbiakban is rendelkezésre álljanak a kutatóhálózat működéséhez szükséges feltételek.
A kutatók elvándorlásának veszélye kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben arról vannak adatok, hogy hány kutató hagyja el az országot, azt csak találgatni lehet, hogy mennyien vannak azok, akik a tudományos kutatások szempontjából kedvezőtlen változtatások miatt nem térnek vissza hazájukba, illetve nem Magyarországot választják kutatásaik helyszínéül.
Lovász elmondta azt is, hogy a társadalomtudományok művelői és a politikai döntéshozók közti kapcsolat meglehetősen bonyolult, és a politikusok gyakran politizálásként értékelik a nekik nem tetsző kutatási eredményeket. A kutatók készek tanácsokkal segíteni a döntéshozókat, de ehhez megfelelő kommunikációs csatornákra van szükség, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges félreértések.
Arra a kérdésre, hogy a törvényjavaslat kapcsán milyen hatást tudnak az Európai Unió intézményei gyakorolni a magyar kormányra, Lovász azt mondta, közvetlen támogatást nem tudnak nyújtani az MTA-nak, de reményét fejezte ki, hogy a tervezet néhány eleme megváltozhat.
Az Országgyűlés keddi döntése fontos előrelépés a kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer megújításában, a kormány az új keretek között 32 milliárd forinttal több támogatást szán a területre – nyilatkozta Palkovics László innovációs és technológiai miniszter. Mint mondta, a törvényi szintű szabályok megalkotásával lehetővé válik az intézményrendszer és finanszírozás nemzetközi mintákon alapuló korszerűsítése. Hangsúlyozta, a 2020-as költségvetés júliusban várható elfogadásával a ráfordítások is nagymértékben növekednek a jobb teljesítmény érdekében. A változásokkal az állami finanszírozású kutatóhelyek kutatási eredményei találmányokban, szabadalmakban hasznosulhatnak, erősödik az együttműködés a tudományos élet, a felsőoktatás és a gazdaság szereplői között – mondta a miniszter, hozzátéve: a bővebb hazai forrás és a sikeresebb uniós pályázati szereplés feltételeinek megteremtése elsősorban a magyar kutatók érdekeit szolgálja.