A hazai klinikai gyógyszervizsgálatok egyik központjában, Debrecenben tartja 16. továbbképző kongresszusát a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság a hét végén.
Kovács Péter professzor, a kongresszus szervezőbizottságának elnöke a távirati irodának elmondta: a klinikai farmakológia összekötő kapocs vagy inkább híd az elméleti gyógyszerkutatás és a betegellátás klinikai gyakorlata között. Az alapkutatók által kifejlesztett gyógyszerjelölt készítmények alkalmasságát és hatásosságát a célbetegség kezelésére klinikai farmakológiai vizsgálatok során bizonyítják be.
A mostani tanácskozás egyik kiemelt témája a klinikai vizsgálatok jogi szabályozásai, a magyar gyógyszerhatóság szervezeti változásának és a közeljövőben életbe lépő új egységes európai szabályozásnak az áttekintése.
Kovács elmondta azt is, hogy a Debreceni Egyetemen működik az ország egyik vezető klinikai farmakológiai részlege. A hazai klinikai vizsgálatok egyik igen jelentős bázisának számít Debrecen, ahol 2001-ben az országban elsőként jött létre önálló farmakológiai tanszék.
Debrecenben évente húsz-huszonkét készítmény úgynevezett bioegyenérték-vizsgálatát végzik el, vagyis azt kell megállapítaniuk, hogy egy-egy gyógyszer szabadalmi védettségének a lejárta után a más gyártó által készített, hasonló hatóanyagú gyógyszerek hatása megegyezik-e az eredeti készítményével.
Évente 25-30 önkéntest vonnak be a készítmények kipróbálásába, jelenleg főként német és osztrák gyógyszerfejlesztőknek dolgoznak.
A klinikai farmakológiai vizsgálatok nagyrészt tisztán szellemi exportot jelentenek, az elmúlt két évtizedben a magyar klinikai farmakológia teljes egészében bekapcsolódott a mára globalizált klinikai gyógyszerkutatásba. Ez komoly bevételi forrás az egészségügyi intézményeknek, viszonylag jelentős létszámú foglalkoztatást biztosít, és lehetővé teszi egyes új kezelések bevezetését a hazai betegek gyógyításába már a forgalomba hozatalt megelőzően is.
A szombaton záruló, háromnapos debreceni rendezvény lehetőséget ad a hazai szakemberek széles körének – gyógyszerkutatók, az egyetemek, az egészségügyi hatóságok, a különböző etikai bizottságok, a gyógyszergyárak és -forgalmazók képviselői, valamint a gyakorló vizsgáló orvosok – szakmai tapasztalatcseréjére is.