Az ELTE Természettudományi Kar (TTK) geofizikusai lajstromba vették a Kárpát-medence korábbi legnagyobb földrengéseit, amelyek a műszeres mérések előtt történtek – közölte az egyetem.
Az egyetem honlapján megjelent beszámoló szerint az elmúlt időszak kisázsiai és dél-európai földrengései miatt különösen reflektorfénybe került munka a Kárpát-medencében a műszeres mérések előtt kipattant legnagyobb rengéseket veszi górcső alá, pontosítva azok epicentrumát (kipattanási helyét) és becsült erősségét, egybevetve azokat a XX. század néhány, már műszerrel is mért eseményével.
A kutatás során a korábbi földrengés-katalógusokban nem, vagy csak részlegesen használt történeti forrásokból rekonstruálták a szerzők az egyes földrengések által a feljegyzések helyén okozott károkat, és azokat a helyszínek földrajzi pozíciójával együtt elemezve becsülték meg a legnagyobb földrengések paramétereit.
A beszámoló szerint a történeti földrengések közül a legerősebbnek az 1443-as zólyomlipcsei (Besztercebánya közelében) bizonyult. A rengést Bécsben, Krakkóban, Brünnben, sőt Sziléziában is érezték, a mai Magyarország területén azonban – feltehetően a török hódítás miatt – nem maradt levéltári forrás. A 6,7 erősségűre becsült magnitudó mindazonáltal így is jóval elmarad az idei nagy törökországi rengés mögött, a felszabaduló energia annak harminc-harmincötöd része lehetett.
Ezt megközelítően nagy volt az 1763-as komáromi és az 1834-es, Debrecenben is pusztítást okozó érmelléki földrengés. Ezek mindegyike körülbelül a 2020 decemberi, Magyarország egy részén is jó érezhető horvátországi petrinjai rengés erősségét produkálta. A mai Magyarország területén már műszerrel is mért rengések közül az 5,5-ös magnitudót kissé meghaladhatta az 1911-es kecskeméti és az 1956-os dunaharaszti rengés.
A történeti földrengések erősségének minél pontosabb megbecslése és ismert geológiai törésvonalakhoz kapcsolásuk a földrengésbiztonsági térképezés alapját képezi, és fontos információ a kritikus infrastruktúra és a nagy létesítmények tervezése során.
A munka első szerzője Varga Péter geofizikus, a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetének nyugdíjas kutatóprofesszora. Szerzőtársai voltak Győri Erzsébet, a Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium vezetője; Fodor Csilla, a földtudományi doktori iskola hallgatója és Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője.
A földrengések következményeit elemzik műholdfelvételek segítségével az SZTE kutatói
Természeti katasztrófák okozta károk felmérését, így a földrengések következményeinek vizsgálatát is segítik a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) geográfusainak műholdas kutatásai. A közlemény szerint a műholdas adatokat a katasztrófavédelem számos területén használják. Egy adott területről két eltérő időpontban készült felvétel összevetésén alapuló műholdradar-interferometria segítségével észlelhetők a nagyon kis felszíni deformációk is, amelyek utalnak egy terület szeizmikus aktivitására. A műholdakkal megfigyelt változások, kiegészítve más adatforrásokkal, például szeizmikus adatokkal, szerkezetföldtani térképekkel és korábbi földrengések adataival lehetővé teszik a földrengés-veszélyeztetettség térképezését, így akár jövőbeni földrengések valószínűségének meghatározását is – fejtette ki Van Leeuwen Boudewijn, a tanszék adjunktusa.
A földmozgást követően ugyanezt az eljárást lehet felhasználni a földrengés epicentrumának és a földfelszín változásainak meghatározásához is. A műholdak a károk feltérképezésére is felhasználhatók. A rengés előtt és után készült nagy felbontású optikai felvételek összehasonlításával fel lehet mérni a károk mértékét, és meghatározható, hogy hol van szükség a legnagyobb segítségre. Valamivel később a képek arra is jók, hogy meghatározzák, mely épületek semmisültek meg, és milyen költségekkel jár a helyreállítás. A műholdas navigációs rendszerekkel kombinált digitális térképek segíthetnek a katasztrófavédőknek abban is, hogy elérjék a rászorulókat.
Magyarországon a földrengések nem jelentenek nagy veszélyt, azonban árvíz vagy belvíz gyakran előfordulhat. E kockázatok értékeléséhez nyomon kell követni a felszínváltozásokat. Az SZTE Földrajz és Földtudományi Intézet és a Geo-Sentinell Kft. közös projektben, radaradatok és GPS-es mérések segítségével vizsgálta a Tisza és a Maros menti gátak és a két folyó közötti sík mezőgazdasági területeken tapasztalható felszíndeformációt. A műholdas adatokat kiegészítik a gátak belső szerkezetéről készült georadaros felvételekkel, a gátak pontos magassági paramétereivel és a korábbi vízszintadatokkal, így vizsgálva az árvízi veszélyeztetettség időbeli és térbeli változását a mintaterületen. Az árvízszimulációhoz emellett hidrológiai modelleket is alkalmaznak.