Háromezer évvel ezelőtti cápatámadásban elhunyt áldozat maradványait fedezte fel egy nemzetközi kutatócsoport Japánban.
A Journal of Archeological Science folyóiratban publikált tanulmány szerint ez a legkorábbi közvetlen bizonyíték egy ember elleni cápatámadásra. A nemzetközi kutatócsoport a régészettudomány és a halottkémek által használt technológiák segítéségével rekonstruálta, hogy mi történt – számolt be róla a Phys.org tudományos ismeretterjesztő portál cikke.
A cápatámadás áldozatát J. Alyssa White oxfordi kutató és Rick Schulting professzor fedezte fel, miközben a Kiotói Egyetemen az őskori vadászó-gyűjtögető népek csontvázmaradványain erőszakos traumákra utaló nyomokat vizsgáltak. Egy Cukumóban talált felnőtt férfi maradványait elemezve jutottak arra a következtetésre, hogy cápatámadás okozta a halálát.
Mint a kutatók elmondták, először azon döbbentek meg, hogy a férfi csontvázán mintegy 790 mély, fogak ejtette sérülést találtak. Rengeteg sérülése ellenére pedig a közösség temetkezési helyén, a cukumói Kagylódomb-temetőben temették el – mesélték az oxfordi kutatók.
A sérülések főként a karokra, a lábakra, valamint a mellkas és a has elülső részére korlátozódtak. A kutatóknak sikerült kizárniuk, hogy a sérüléseket emberi konfliktus, gyakoribb ragadozó vagy dögevő állat ejtette volna.
A cápatámadással kapcsolatos régészeti esetek rendkívül ritkák, így az oxfordi tudósok a téma szakértője, George Burgess, a floridai cápakutató program volt igazgatójának segítségét kérték. A nemzetközi csapat aztán együtt rekonstruálta a cápatámadást.
Megállapították, hogy a férfi 3000 évvel ezelőtt, i.e. 1370 és 1010 között hunyt el. A sérülései arra utaltak, hogy a támadáskor életben volt. Holttestét a támadást követően hamar megtalálhatták, és a közösségi temetőben temették el. Bal keze, amellyel védekezhetett, hiányzott, jobb lába sem volt meg, bal lábát pedig fordítva helyezték a testére, mikor eltemették.
Az oxfordi kutatók szerint egyértelmű, hogy cápatámadás áldozata lett. Valószínűleg társaival együtt halászott, mikor a cápa megtámadta, mivel testét gyorsan megtalálták. A fogak okozta sérülések elhelyezkedése és alakja alapján egy tigriscápa, vagy egy fehér cápa lehetett a támadó.
Róka fogta csuka esete a nagyon régmúltban
Különleges kövületet fedeztek fel Németországban: egy ősi cápa elkaphatott és széttépett egy tintahalat, amely éppen egy rákot evett. Régészek már több alkalommal is feltárták olyan élőlények fosszíliáit, melyek haláluk pillanatában egymással valamilyen interakcióban voltak, sokszor egyikük épp elejtette a másikat. Ezúttal is egy ősi rákfélét vizsgáltak meg, melyet éppen fogyasztott egy belemnitesz nevű tintahalféle. Az összetett fosszíliát egy amatőr gyűjtő fedezte fel egy németországi kőbányában, a gyűjteményben pedig egy kutató lett rá figyelmes és megszerezte a Stuttgarti Állami Természettudományi Múzeum számára. Ekkor vetették alá alaposabb vizsgálatnak. Mindkét egyed – a belemnitesz és a Proeryon nembe tartozó rák – a fosszilizálódott üledékbe volt ágyazva. A belemnitesz kiváló állapotban maradt fenn, így jól látható volt, hogy teste felső, puhább felének nagy részét egy ragadozó tépte szét. A Proeryon rák ellenben rosszabbul járt: a kutatók szerint vedléskor érte a halál. Mindkét fosszília 180 millió éve élhetett. Az aprólékos tanulmányozás után a tudósok arra jutottak, hogy a belemnitesz éppen beleharapott a rákba, vagy annak levedlett bőrébe. Eközben a belemniteszt is megtámadta egy nagyobb ragadozó, valószínűleg egy ősi cápa. A harapás végzetes volt. A belemnitesz, szájában a rák bőrével, lesüllyedt a tenger fenekére és elpusztult.