A világ élvonalába tartozik a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete (KOKI) – hangsúlyozta Pálinkás József, az MTA elnöke azon a hétfői tudományos ülésen, amelyet a budapesti intézményben uniós forrásokból elvégzett 120 millió forintos fejlesztés kapcsán rendeztek.
A beruházás keretében megújult az 1962-ben emelt épület belső tereinek 450 négyzetméteres része.
Mint az elnök kiemelte, a 260 uniós kiválósági központ közül a KOKI a 2. helyet foglalja el. Szavai szerint az intézmény jó példa lehet arra, hogy milyen szellemi vonzerőt jelentenek a tehetséges fiatalok számára a kiváló alkotói műhelyek. Ezt támasztja alá az is, hogy az MTA által a tehetséges fiatal kutatók hazahívására és itthon tartására 2009-ben indított Lendület-program keretében alakult 65 kutatócsoportból 5 a KOKI-ban működik.
Freund Tamás akadémikus, a KOKI igazgatója arra mutatott rá, hogy ez az ország egyetlen „főhivatású” orvostudományi kutatóintézete, fő kutatási irányvonala pedig az agy működésének és betegségeinek megismerése. Az intézmény történetét felelevenítve elmondta, hogy kezdetben a KOKI tevékenységében az orvostudomány széles spektruma képviselve volt, a profiltisztítás az 1990-es évek elején kezdődött, amikor a kutatóintézet irányítását Vizi E. Szilveszter agykutató, az MTA volt elnöke vette át.
„Messzemenően kell foglalkozni az idegrendszeri betegségekkel” – húzta alá Freund Tamás, hozzáfűzve, hogy európai uniós felmérések szerint e betegcsoport ellátása évente 793 milliárd euróba kerül, míg a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők ellátása 192 milliárdba. „Az összes nem idegrendszeri betegség együttvéve is csak 500 milliárd euróba kerül” – közölte az akadémikus.
Az intézet eredményeit ismertetve kiemelte a kutatók húszezres idézettségét, valamint azt, hogy 2009-2012-ben a két legtekintélyesebb tudományos folyóirat, a Nature és a Science a KOKI tudósainak nyolc tanulmányát is közölte.
Vizi E. Szilveszter „életút-előadásában” egyebek között arról beszélt, hogy miként fedezte fel még az 1960-as évek végén, oxfordi ösztöndíjasként azt, hogy az idegsejtek (neuronok) anélkül is képesek egymással „beszélgetni”, hogy közvetlen (szinaptikus) kapcsolat lenne közöttük.
A hagyományos modell szerint az akciós potenciál néven emlegetett elektromos hullám a neuronok végkészülékein lévő szinapszisokhoz érve speciális ingerületátvivő anyagot (neurotranszmittert) szabadít fel, ez utóbbi teszi lehetővé, hogy az információ az egyik neuronról a másikra jutva elérje a célsejtet. A magyar agykutató viszont a belső szervek működését szabályozó vegetatív hálózatok ingerületátvivő anyagait vizsgálva bizonyította, hogy a szimpatikus idegrendszer által kibocsátott noradrenalin képes gátolni a paraszimpatikus idegrendszer által termelt acetilkolint anélkül, hogy közvetlen kapcsolat lenne a kettő között. A tanulmány, amelyet a British Journal of Pharmacology közölt, 1990-ben Citation Classic, az adott tudományterület egyik legidézettebb munkája lett.
Vizi E. Szilveszter, bár hosszú ideig teljesen egyedül volt elméletével, sorra bizonyította a nemszinaptikus neuronális kapcsolat létét az agy legkülönfélébb területein, 2000-ben pedig nagy tanulmányban írta le, hogy lényegesen érzékenyebbek a nemszinaptikus receptorok, mint szinaptikus társaik. Az általa vázolt agymodell révén megmagyarázhatóvá váltak különböző idegrendszeri betegségek, például a depresszió, a skizofrénia, és gyógyszerek új nemzedékét fejlesztették ki.
Érzékeltetve a változásokat, amelyek több mint négy évtizedes kutatói pályafutása során bekövetkeztek, a volt MTA-elnök elmondta, hogy kezdetben perces, később másodperces időskálán voltak képesek regisztrálni az idegrendszeri folyamatokat. Jelenleg pedig a KOKI-ban kifejlesztett kétfoton pásztázó (kétdimenziós) lézermikroszkópnak köszönhetően 0,5-2 ezredmásodperces időskálán végzik a méréseket, amelyekkel például a neuron különböző szegmensein, nyúlványain lehet valós időben információt gyűjteni.
Forrás: MTI