Brit kutatók azonosították azt a génmutációt, amely a labrador retrieverek elhízásáért felelős, a kutatók szerint az eredmény az emberi elhízás kutatásában is fontos előrelépés.
A kutatók a labradorokban és sima szőrű retrieverekben gyakran előforduló génvariánst hozták összefüggésbe az evés iránti érdeklődéssel, tanulmányuk az első, amely a kutyák elhízásának egy lehetséges genetikai okát írja le – számolt be a Phys.org a Cell Metabolism című szaklapban megjelent munkáról.
A génváltozat még gyakrabban fordul elő segítőnek kiképzett labradoroknál, ez megmagyarázhatja, hogy miért lehet őket hatékonyan képezni jutalomfalatokkal.
Eleanor Raffan, a Cambridge-i Egyetem állatorvosa és genetikusa, aki korábban az emberi elhízást is kutatta, munkatársaival 15 elhízott és 18 vékony labradorretrievert vizsgált meg. Három gént elemeztek, amelyekről kiderült, hogy az embernél is befolyásolják a testsúlyt. A gének egyike a POMC nevű volt, mely néhány elhízott kutyánál hiányosnak bizonyult. A hiányzó szakasz miatt nem termelődnek azok az anyagok, amelyek étkezés után „kikapcsolják” az éhségérzetet.
Az emberi szervezetben a POMC gén gyakori változatait már összefüggésbe hozták a testsúly alakulásával. „Előfordulnak olyan elhízott emberek, akiknél ennek a génnek egy nagyon hasonló szakasza hiányzik, mint a vizsgált kutyáknál” – mondta Stephen O’Rahilly, a Wellcome Trust orvosi kutatóintézet munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.
Amikor nagyobb mintát, 130 labradort vizsgáltak, azt találták, hogy a POMC gén hibáját hordozó kutyák általában két kilogrammal nehezebbek voltak a többinél. A hibás gén a labrador retrieverek 23 százalékánál fordul elő, ezt újabb vizsgálattal is megerősítették. További 38 kutyafajta közül csak a simaszőrű retrievereknél – alabrador rokonánál – jelentkezett a génhiba, mely az ő súlyukat és viselkedésüket ugyanúgy befolyásolta, mint a labradorokét.
Raffan és kollégái azt is kutatják, hogy lehet az eredményeket az emberi elhízás gyógyításában hasznosítani.
A POMC gén mutációját nem könnyű az elhízás kutatásában általánosan használt rágcsálóknál vizsgálni, mert ez a gén náluk erősen különbözik az emberétől.