A szaksajtó a pilóta nélküli felderítő, és már komoly csapásmérésre is képes repülőgépektől, a drónoktól hangos, amelyek alapvető változásokat hoztak a hadviselésben – jóval kevesebbet tudunk viszont arról, hogy a robotok már leköltöztek a víz alá is, ahol nem kevésbé fontos feladatokat látnak el. Ezek közül az első helyen áll az aknamentesítés. Nevük Unmanned Undersea Vehicle (UUV), vagyis vezető nélküli tenger alatti jármű.
Az amerikai haditengerészet becslése szerint a világ mintegy 50 országa összesen több mint 250 ezer vízi aknával rendelkezik. Valószínűleg erre a fegyverre épülne az irániak által tervezett tengerzár a hormuzi szorosban, ami megbéníthatná a világ olajszállításainak meghatározó részét. A legnagyobb és legfejlettebb készlettel a kínaiak rendelkeznek.
A víz alatti akna általában olcsó, egyszerű, és rendkívül hatásos, amellyel nemcsak hajókat, de olaj- és gázvezetékeket, nemzetközi telefon- és internet-vonalakat lehet megsemmisíteni. Az amerikai haditengerészet egy kis flotillával és búvárokkal rendelkezik, amelyek feladata megtalálni és hatástalanítani ezeket, s még idomított delfineket is bevetnek erre a feladatra. Az, hogy az amerikai katonai költségvetést a következő tíz évben 1000 milliárd dollárral csökkentik, még sürgetőbbé teszi a drónok használatát erre a célra. Bíznak benne, hogy a hagyományos – amennyiben a delfineket is annak tekintjük – módszereket és eszközöket drónokkal válthatják ki. A terv középpontjában a Knifefish, torpedó alakú víz alatti robot áll. Az 5,8 méter hosszú, 800 kilós, lithium-ion akkumulátor hajtotta drón egyfolytában 16 órán keresztül képes cirkálni a tenger mélyén. Tervezésére és gyártására, amit a General Dynamics és a Bluefin Robotics végez, a következő öt évben 170 millió dollárt fordítanak. Az első nyolc darabot 2017-ben kezdenék a cégek szállítani, számuk 2034-ig 30-ra emelkedik. Ezek mély vízben is képesek lesznek a kezelőkkel való kapcsolattartás nélkül az aknák felderítésére, tízszer ekkora utódaik pedig már fel is tudják majd robbantani azokat. A dolog természetesen nem előzmények nélküli, az amerikaiak már a kilencvenes évek óta használnak robotokat a sekély vízű kikötők átfésülésére és roncsok eltakarítására, ezek azonban nem alkalmasak a mély vizeken szükséges autonóm tevékenységre.
Természetesen az oroszok sem tétlenkednek. A moszkvai rádió szerint korán felismerték, hogy a víz alatti robotok jelentik a “varázspálcát” olyan helyzetekben, amelyekben az ember vezette eszközök használata túlságosan kockázatos, vagy technikailag lehetetlen. Ezért az orosz haditengerészet külön drónszállító hajókkal rendelkezik, a cél azonban, amit a miniatűrizálás tesz lehetővé, a torpedó méretű, vagy annál is kisebb víz alatti robotok létrehozása, amit átalakítás nélkül használhatnak a hajók és a tengeralattjárók. Moszkva problémája úgy tűnik jelenleg az, hogy eddig nagyobb figyelmet fordítottak az ember vezette mélytengeri kutató- és mentőhajókra, és jelenlegi robotjaikban meghatározó a külföldi – főleg brit és finn – alkotóelemek aránya.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János