A Concorde „nyugdíjazásával” 2003 novemberében leállt a szuperszonikus légi utasszállítás. Azóta többen is kísérletet tettek arra, hogy újraélesszék a szuperszonikus utazást, számos szabadalom-kérelmet is benyújtottak ennek érdekében.
A Concorde az átlagos utazó számára hihetetlennek tűnő, óránkénti 2179 kilométeres sebességrekordot állított fel. A következő szuperszonikus utasszállító gyártójának célja, hogy ne csupán elérje, de túl is szárnyalja ezt a sebességet.
A Skreemr koncepciója szerint a gép a Concorde sebességének mintegy ötszörösét, a hangsebesség tízszeresét lesz képes elérni.
A Skreemrt Charles Bombardier és Ray Mattison tervezte, a gép dizájnja több szempontból is izgalmas érdekességeket tartogat. Először is a Skreemren négy szárny található, de emellett a felszállás is igen szokatlanul történik majd. A repülőgépet egy sínpár között gyorsítják fel egy elektromos indító rendszerrel, és innen – mintegy gigantikus katapultként – kilövik az égbe a gépet. Az indítást követően a Skreemrben beindul az üzemanyag – a folyékony oxigén vagy kerozin – égetése, ezzel érve el a Mach 4 körüli utazósebességet. (Összehasonlításképpen, a Concorde ha nem is sokkal, de képes volt a Mach 2 sebesség átlépésére.) A Skreemr maximális sebességét Mach 10 körül tervezik.
A Skreemr tervezői Scramjet hajtóműveket használnának: ezek olyan speciális hajtóművek, amelyekben az üzemanyag elégetése a szuperszonikus légáramlatban történik. Az ötlet árnyoldala az, hogy mindössze elméleti szinten létezik, a Scramjet hajtóműveket még nem sikerült teljes mértékben megvalósítani a gyakorlatban. A hajtómű tökéletesítésén tehát igen sok múlik a koncepció sikeressége szempontjából.
Mindenesetre a Bombardier és Mattison által tervezett gép összesen 75 utas befogadására lenne alkalmas, így a repülőgép a légi utasszállítás luxusszegmensét célozná meg.