A kormányzat keveset költ agráripari kutatás-fejlesztésre – hangzott el a K&H Bank ösztöndíjpályázatának díjátadóján szerdán.
Magyarország csak a GDP egy százalékát (sic!) fordítja mezőgazdasági kutatás-fejlesztési (k+f) tevékenységre, az agrár-szakképzésben résztvevők száma és az erre fordított kormányzati kiadások is alacsonyak, holott – egyebek közt a klímaváltozás miatt – sok kihívással kell szembenéznie a szektornak – mondta Tresó István, a K&H agrárüzletág fejlesztési főosztályának vezetője szerdán Budapesten, a bank ösztöndíjpályázatának díjátadóján. (Az NKFIH honlapján olvasható adatok szerint Magyarországon a GDP egy százalékát fordítják k+f+i tevékenységre összesen, amely az agrár ágazat mellett valamennyi tudomány- és iparágat magába foglalja. A KSH 2014-es adatai szerint a teljes nemzeti k+f ráfordításnak mintegy 6,9 százalékát fordították mezőgazdasági innovációs projektekre – a szerk.)
A K&H Bank az agrárképzést nyújtó egyetemek és főiskolák mester- és PhD képzésben részt vevő hallgatói számára hirdetett pályázatot, hogy támogatással segítse azoknak a fiatal agrárszakembereknek a tanulmányát és kutatómunkáját, akik az agrárágazat egészségesen fenntartható, hosszú távú fejlődését tartják szem előtt.
A hallgatóknak olyan pályamunkákat kellett benyújtaniuk, amelyek az ágazat fenntarthatóságát valamilyen új technológia, eljárás alkalmazásával segítik. A pályázatra ötven pályamunka született és hét ifjú agrárszakember részesült elismerésben, akik együttesen egymillió forint támogatást kaptak.
Tresó hangsúlyozta, bár Magyarországon nagy hagyománya van a mezőgazdaságnak, valamint a gazdaság teljesítménye és a foglalkoztatottság szempontjából is komoly elvárások vannak az ágazattal szemben, a mezőgazdasági k+f kiadás alacsony, miközben például Norvégiában a GDP hat, Németországban 4,2, Hollandiában négy, Ausztriában pedig több mint három százaléka. A vállalatok hozzájárulása a k+f kiadásokhoz mindenhol alacsony, a magyar cégek húsz százalékos részesedésükkel a világátlag felett teljesítenek e téren. Az innováció hatékonysága Magyarországon elmarad az EU átlagtól, a k+f kiadásokat kevésbé hatékonyan költik el.
A főosztályvezető kitért arra is, hogy elöregedő ágazatról van szó, a gazdálkodók 31 százaléka 65 év feletti, és csupán 6,1 százaléka 35 év alatti, míg felsőfokú végzettsége három, középfokú szakirányú végzettsége hét százalékuknak van. A szakképzett utánpótlás kevés, a mintegy 300 ezer egyetemi hallgatónak a négy százaléka vesz részt agrár szakirányú képzésben, miközben az agrárium hét százalékkal járul hozzá a GDP-hez.
Tresó felhívta a figyelmet: a 80-as években jellemző szinhez képest globálisan 2,5-szeresére nőtt a rendkívüli, mezőgazdasági termelési veszteségeket okozó jelenségek száma, főként a meteorológiai és hidrológiai eseteké (például extra erősségű viharok, árvizek, földcsuszamlások), miközben a korábban elhanyagolható számú, klímaváltozásból eredő károk (például extrém szárazság, erdőtüzek) száma is emelkedik. Erre feltétlenül reagálnia kell az ágazatnak, ez rövid távon a mezőgazdasági termelés átalakításával lehetséges. Ebben nélkülözhetetlen szerepet játszanak az új, innovatív megoldások, technológiák, melyekkel 20-40 százalékos potenciális hozam is elérhető.
Beszámolt arról is, hogy a K&H idei lakossági kutatása szerint az élelmiszeripar és a mezőgazdaság nyitott az innovációra, a legtöbb újdonsággal a tejtermékek, édesipari termékek és pékáruk körében lehet találkozni. A megkérdezettek 46 százaléka nem keresi a magyar termékeket, és csak öt százaléka figyel erre kifejezetten.