Mint azt mind tudjuk, csak kevés gyémánt-kristály alkalmas ékszer-készítésre. Az évente kitermelt gyémántmennyiség mintegy 80%-át (évi 100 millió karátot, azaz 20 tonnát) használják fel az iparban. A bányászott gyémánt mellett a piac fontos termékei a mesterségesen előállított gyémántok (évente 3 milliárd karát, azaz 600 tonna). Elsősorban vágásra, fúrásra, csiszolásra és őrlésre használják, hiszen kicsiny méretük miatt kiválóan lehet illeszteni őket. Ám azt sokkal kevesebben tudják, hogy a GE kutató tudósai az 1950-es években kezdték meg a majdnem drágakő minőségű szintetikus gyémántok kifejlesztését – jóllehet csak ipari célokra.
A New York állambéli Schenectadyben található GE kutatólaboratórium 1955. február 15-én kiadott sajtóközleménye így szól: „A természetben található legkeményebb és legragyogóbb anyag reprodukálására irányuló 125 évnyi munka tetőpontjaként laboratóriumunk ma bemutatta az ember által készített gyémántot.” Az öröm indokolt volt: a GE által elért áttörést megelőzően lehetetlen feladatnak tűnt a világ legkeményebb anyagának laboratóriumi körülmények között történő előállítása.
Hogyan sikerült mégis a GE-nek? A tudósok egy ultramagas nyomású szerkezetet, úgynevezett „gyémántprést” készítettek, mely óriási nyomást tudott egy kis helyen koncentrálni és fenntartani. A fánk nagyságú kamrát kúp alakú dugattyúk vették körbe, melyek négyzethüvelykenként 1,5 millió font nyomást és 5000 Fahrenheit fok hőmérsékletet produkáltak. A kamrában a fém és a szén egy – a tudósok általi kifejezéssel élve – „gyémántpofont”, vagyis elektrosokkot kapott, melynek hatására a fém-szén keverék megolvadt, és megindult a gyémántkristályosodás folyamata. 10-20 perccel később a szerkezet leállítását követően a kamra egy ember készítette gyémántot rejtett.
A GE első gyémántjai voltak az első olyan ember készítette anyagok, amellyel más gyémántokat meg lehetett karcolni, az első sorozatgyártás eredményeként pedig 0,1 karátos gyémántok is születtek, amelyek talán nem voltak ékszerekhez méltóak, ám megfelelőnek ígérkeztek ipari felhasználására – például vágásra vagy csiszolásra a gyártásban. Hogy a szkeptikusok számára is bebizonyítsák, hogy a GE gyémántjai, bár szintetikusak, mégis rendelkeznek a valódi gyémántok minden tulajdonságával, a tudósok röntgen segítségével mutatták be, hogy alkotásuk a gyémántéval azonos kristályszerkezettel rendelkezik, és szénből készült.
A GE szintetikus gyémántjait később számos területen használták; ilyen gyémántból készült például a tartós tű a GE fogyasztóelektronikai üzletága által értékesített lemezjátszókhoz, illetve az ipari fűrészgépek élesebb és erősebb vágópengéi.
2010-ben a GE gyémántkészítői, Herbert Strong, Francis Bundy, Robert Wentorf és H. Tracy Hall bekerültek a Nemzeti Feltalálók Dicsőségcsarnokába.
