Az evolúció és a tanulás folyamatainak meglepő párhuzamairól számol be a New Scientist legutóbbi számának címlapsztorija, amelynek egyik szakértője a magyar evolúcióbiológus, Szathmáry Eörs – adta hírül honlapján az MTA.
Az intelligens tervezettség tana mindig is vörös posztónak számított az evolúcióbiológusok körében, hiszen a törzsfejlődés – definíciójából következően – nem képes előre látni. Az élőlények kizárólag a múltbeli kiválasztódás nyomait hordozzák génjeikben, és ezzel az örökséggel vágnak neki az élet megpróbáltatásainak. A mutációk és a gének keveredése (szexualitás) által létrehozott változatok közül a környezet kihívásainak legjobban megfelelő egyedek adhatják tovább örökítőanyagukat utódjaiknak, és ez így folytatódik generációk véget nem érő sorozatán keresztül.
Ha azonban jobban belegondolunk, a tanulás is hasonló folyamat – írja cikkében az MTA. Agyunk (vagy más tanuló rendszer) kizárólag múltbeli tapasztalataira építve tudja megoldani az előtte álló feladatot, vagyis, ha úgy tetszik, választ adni a környezet kihívására.
E gondolat az utóbbi években terjedt el az evolúcióbiológiában, és egyre-másra derülnek ki párhuzamok az evolúciós és a tanuló rendszerek között. A New Scientist cikkéből megtudhatjuk, miben hasonlítanak a gének rendszerei agyunk idegsejthálózataihoz, és hogyan fedezhetők fel a go-bajnok Google DeepMind működési elvei az evolúció “nagy átmeneteiben”, amelyek Szathmáry Eörs kutatásainak középpontjában állnak.
Szathmáry kutatásáról az MTA korábban részletes áttekintést közölt holnapján, a cikk ezen a linken olvasható.