Az ivari kromoszómák befolyásolhatják a hímek és nőstények arányát – mutatta ki az a magyar kutatók, többek közt a Pannon Egyetem munkatársai vezetésével végzett vizsgálat, amelynek eredményeit a Nature magazin közölte.
A hím és nőstény egyedek aránya a populációk egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Ahogy embereknél a párszerzés sikere, a válások és a nemi erőszak gyakorisága függ a férfiak és nők arányától, hasonlóképpen az állatok szociális viselkedésében is kulcsszerepe van a felnőttkori ivararánynak. Kevéssé ismert azonban, hogy egy adott faj esetében mi határozza meg a nemek arányát.
A projekt elindítói – Liker András, a Pannon Egyetem egyetemi tanára és Székely Tamás, a University of Bath professzora – korábbi közös vizsgálataik alapján vetették fel, hogy a magyarázat az ivari kromoszómák különbségében rejlik. A kutatás keretében Pipoly Ivett, a Pannon Egyetem Kémiai és Környezettudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója és munkatársai olyan gerinces állatokat vizsgáltak, amelyekben különböző ivari kromoszómák határozzák meg az egyedek nemét. A legtöbb emlős és számos kétéltű- és hüllőfaj esetében például a nőstényeknek két egyforma (XX), a hímeknek pedig két különböző (XY) ivari kromoszómája van. Más fajok, például a madarak és kígyók esetében fordított a helyzet: a hímek két egyforma (ZZ), a nőstények pedig két eltérő (ZW) ivari kromoszómával rendelkeznek.
A több mint háromszáz emlős-, madár-, hüllő- és kétéltűfaj vizsgálata azt mutatja, hogy az XY típusú fajok természetes populációiban a felnőtt hímek jóval kisebb arányban fordulnak elő (43 százalék), mint a ZW típusú fajok esetében (55 százalék). Többféle genetikai mechanizmus is felelős lehet a különbségért. Például az ivari kromoszómákon megjelenő káros recesszív mutációkkal szemben a két eltérő ivari kromoszómával rendelkező ivar egyedei – mint a hím emlősök és a nőstény madarak – védtelenebbek, mivel náluk az X illetve a Z kromoszómák génjei csak egy példányban vannak jelen. Így a mutáció hatását nem ellensúlyozhatja a másik kromoszóma megfelelően működő génje. Az ilyen mutációk csökkenthetik az XY hímek és ZW nőstények túlélését, végső soron pedig a populációkban megfigyelhető arányukat. Mark Kirkpatrick, a University of Texas professzora szerint – aki a jelenség genetikai modellezését végezte – más magyarázatok is elképzelhetők, amelyek kutatása további izgalmas vizsgálatokra ad lehetőséget. A kutatócsoport eredményei azonban mindenképpen jelentős előrelépést jelentenek az állatok demográfiai viszonyainak a felderítésében.
A magyar kutatók több szálon is folytatják a vizsgálatot: egy jövőre induló, a Pannon Egyetem, a Debreceni Egyetem és a University of Sheffield együttműködésében megvalósuló projektben a gerinces állatok még szélesebb körében fogják tanulmányozni az ivararányt befolyásoló tényezőket. A kutatásban résztvevő Bókony Veronika, az MTA Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport főmunkatársa és kollégái pedig békákon vizsgálják azokat a környezeti hatásokat, amelyek meghatározzák a fejlődő egyedek nemét.