Elöregedett autóparkunkban csupán a gépjárművek öt százaléka rendelkezik parkolást segítő rendszerrel, de aki tehetné, azoknak is csak a fele használja a technológiai segítséget – derült ki a Goodyear megbízásából a magyar sofőrök parkolási szokásait vizsgáló, 1200 fős mintavétellel készített felmérésből.
Parkolni tehát „önerőből szeretünk”, sétára viszont nem vesszük a fáradságot, ugyanis legtöbben igyekszünk a célunkhoz legközelebb parkolni és lehetőleg tágas helyre. A városiak tolatva, a kisebb településen élők pedig orral előre állnak be legszívesebben.
Magyarországon az autópark meglehetősen elöregedett, így nem meglepő, hogy a 18-59 éves autót vezető lakosság mindössze öt százaléka rendelkezik járművében parkolást segítő rendszerrel, és közülük is csupán minden második sofőr használja azt. Körükben a tolatóradar a legelterjedtebb rendszer.
A parkolóhely megválasztásában kissé kényelmesek a magyarok: mindössze a sofőrök egyharmada (32 százaléka) hajlandó akár hatszáz métert gyalogolni parkolás után a végső célig. A többiek azért igyekeznek háromszáz méteren belül maradni, sőt, 27 százalékuk szinte ajtótól ajtóig használja gépjárművét, hiszen legfeljebb célja százméteres körzetében teszi le az autót. A távolságot tekintve egyébként nem található különbség az egyes demográfiai csoportok – így a különböző korosztályok – között sem.
A másik kényelmi tényező parkoláskor a pakolóhely mérete, illetve az autóból történő kiszállás egyszerűsége, amellyel kapcsolatban szintén a komfortosabb megoldások felé húz a 18-59 éves magyar sofőrök nagyobb hányada: háromnegyedük ugyanis nem áll olyan helyre, ahol az autója picit is kilógna, illetve nehéz lenne az ajtónyitás és a kiszállás az autóból. A felmérés szerint tízből mindössze egy női sofőr vállalja a nehézkes kiszállást az autóból szűkös helyre való parkolás után. A férfiak 26 százaléka azonban beáll olyan helyre is, ahol nehéz kiszállni.